Az ónbronz az emberi olvasztás leghosszabb múltjával rendelkező fémötvözet. Több mint 5,000 évvel ezelőttre vezethető vissza. A legkorábbi ónbronzból általában élő edényeket, áldozati kellékeket és fegyvereket készítenek. Később az emberek felfedezték, hogy korrózióálló, kopásálló, jó mechanikai tulajdonságokkal és folyamattulajdonságokkal rendelkezik, jól hegeszthető és keményforrasztható, ütéskor nem keletkezik szikra, ezért fokozatosan mechanikai alkatrészként használják. A nyomás alatti feldolgozáshoz használt ónbronz óntartalma kevesebb, mint 6-7 százalék, az öntött ónbronz óntartalma pedig 10-14 százalék. A foszfortartalmú ónbronz jó mechanikai tulajdonságokkal rendelkezik, nagy pontosságú szerszámgépek kopásálló alkatrészeként és rugalmas alkatrészeként használható.